|
|
 |
|
Ragasztóanyagok |
|
|
 A különbõzõ hordozóanyagokra felvitt hagyományos „ragasztóanyagok" tulajdonképpen hõre lágyuló mûanyag szemcsék, amelyek a hordozóanyagra (bélésre) meghatározott mennyiségben feljuttatva a késõbbiekben létrehozzák a tartós kötést az aláragasztani kívánt felsószövet és a bélésanyag között. Ezeknek a mûanyagoknak általában a hagyományos feldolgozás során a következõ követelményeknek kell eleget tenniük:
- Erõs ragasztási kötést kell kialakítania a fõszövettel, anélkül, hogy merev, kemény fogást eredményezzen
- Alacsony bevasalási hõmérséklet: a ragasztóanyag felvitel során, illetve a bevasaláskor alkalmazott hõmérsékletnek alacsonyabbnak kell lennie, mint amely károsíthatja a bélést, vagy a fõszövetet, mégis elég magasnak ahhoz, hogy a felragasztás utáni technológiai folyamatok során (pl. gõzölés, hõrögzítés) ne válljon le a felsõszövetrõl.
- Többszöri mosás és/vagy vegytisztításállónak kell lennie
Ez a felsorolás sorrendiségében egyben az idõk során megoldott, illetve megoldandó feladatokra is rámutat: Ezeknek a követelményeknek a különbözõ thermoplasztikus, thermoelasztikus mûanyagok, illetve elasztomerek felelnek meg. A kezdetben merev, kemény, nem mosás- vegytisztításálló mûanyagokat folyamatosan kiváltják az egyre többet tudó, korszerû ragasztóanyagok. A manapság a leginkább elterjedtek kopoliamidok, alacsony- és magasnyomású polietilének, kopoliészterek , illetve vinilklorid-kopolimerek. Ezeket az általában nem homogén térhálósodott mûanyagokat por, granulátum, vagy vizes diszperzió formájában hordják fel a bélésanyagra.
Polietilén
A kezdeti alacsony nyomásu (ND-PE) polietiléneket, amelyek ugyan kiváló mosásállósággal rendelkeznek, viszont vegytisztításállóságuk nem megfeleló, folyamatosan felváltják a magasnyomásu polietilénszármazékok, (HD-PE) amely már lágyabb fogást, lényegesen jobb vegytisztításállóságot, kisebb átütésveszélyt eredményeznek, és a ragasztási hõmérsékletük is alacsonyabb.
Polipropilén
Elsõsorban technikai célú felhasználásra, (mûszaki szövetek, speciális munkaruhák, autóipar, motortérszigetelés s.t.b.) használják mint ragasztóanyagot, relativ magas olvadásponttal rendelkezik, ott használják, ahol a hõállóság fontos követelmény.
Etilén-Vinilacetát kopolimerek
Ott használatos, ahol extrém alacsony hõmérsékletû és nyomású ragasztás a cél: pl. ha a felsõszövet károsodhat, igy valódi velúr, bõr, vagy plüss termékeknél.
PVC kopolimerek
Rendkívül lágy fogást eredményeznek, de jelenleg még elsõsorban felsõruházat (kabátok, felöltõk) területén jelentõs a felhasználásuk a viszonylag magas ragasztóanyagszükséglet miatt. Amig az átlagos porokból 12-25 g/m2 a felvitel, azonos tapadóerõ eléréséhez ebbõl a típusból 35-50g/m porfelvitel az általános.
Kopoliamidok
Egyrészrõl a kedvezõ feldolgozási és használati tulajdonságai, másrészt árszerûsége miatt ma a kopoliamidok a legfontosabb termoplasztikus ragasztóanyagok a textiliparban. A szálgyártásban használatos poliamid típusok a magas olvadási hömérsékletük, és egyéb kedvezõtlen tulajdonságaik miatt nem alkalmasak ruhaipari ragasztás céljára. Ehhez egészen új copoliamidokat fejlesztettek ki, eleget téve a mosásállósággal, illetve vegytisztításállósággal szemben támasztott követelményeknek is. Ma már alig van olyan területe a ruhaipari feldolgozásnak, ahol ne lehetne megoldani az aláragasztást poliamid alapu ragasztóanyaggal. Olvadási tartományuk az 50 (!) C- tól 250 C-ig terjedhet, a préseléskor igen fontos folyási tulajdonságai a gyártáskor könnyen beállítható. Közbélésgyártáskor használják por, granulátum és paszta formájában.
Kopolieszterek
Az utóbbi idõben egyre növekszik felhasználásuk elsõsorban kiváló ragasztási tulajdonságaik, és rendkívül jó mosási, vegytisztításállósága miatt is (kopolieszter-paszta eljárás esetén) . Azonos alapanyagra ragasztott poliamid, poliészter bélésanyagok 20-30%-al magasabb rétegszétválasztási erõvel szakíthatók mint a poliamid, vagy az eddig tárgyalt más termoplasztikus mûanyagok. Alapvetõen a kopolieszterek nem rendelkeznek magas vegyszerállósággal (perklóretilénes, triklóretilénes tisztítási eljárások), azonban a pasztázási eljárással kész1ült béléseknél adalékanyagokkal ezeket a tulajdonságokat feljavítják. Elsõsorban ingek, blúzok aláragasztására elõnyos.
Egyéb polimerek (pl. poliuretán, vinilakrilátok, vinilacetátok) is elõfordulnak a textilipar különbözõ - fõként speciális - területein. Általános elõfordulásuk visszaszorulóban van csakúgy mint a hagyományos ragasztószerek, a természetes kaucsuk, a cellulóacetát, természetes gyanták novolakk stb.
|
© 2024 Toptextil kft
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.
|
|
|
|
